“Merj élni!”
Á, igen, belép az ajtón a huncut-kedves mosolyú nő, mérhetetlenül precízen elkövetett festéseivel együtt a műhelybe, és vele együtt az életembe. Ő Betty. Újonc voltam a MadeByYou csapatában, amikor ő már régóta idejárt és megismerkedtünk. Emlékszem, hogy hosszú, de alig észrevehető légzőgyakorlatokkal próbáltam csillapítani a kézremegéseimet akkortájt, nehogy bármi bajuk essen ezeknek a varázslatos tárgyaknak miattam. Betty dolgait is így csomagoltam, és nem bírtam ki, hogy ne dicsérjek meg rajtuk valamit, amikor átvette őket tőlünk. A remegés szerencsére elhalványult, a tisztelet viszont itt maradt velem. Ahogy Betty közvetlensége és nyitottsága is. Ma ő mesél nekünk.
Sok történeted van a festéseiddel kapcsolatban. Te mikor kezdtél ebbe bele tulajdonképpen?
Úgy emlékszem, most lesz öt éve. Egy barátnőm hozott el ide, hogy kikapcsolódjunk és időt töltsünk együtt. Én nagyon itt ragadtam, de azért ő is rendszeresen jár vissza. A legeslegelején nekem az tetszett benne leginkább, hogy használati tárgyakat tudtam festeni. Imádom, hogy kinyitom otthon a szekrényt, és ott van egy külön tartója a kézzel készített kerámiáinknak. Onnan válogathatok, hogy aznap milyen hangulatunk van, miből együnk, miből igyunk, és mekkorák legyenek éppen, mert ugye a férjemnek mindig nagy tányért készítek ki az asztalra. 🙂 Készletet is szeretnék többféle tányér méretből egy nagyobb vendégség számára is elegendő darabszámban. Már megvan az ötlet a mintákra, de még csak egy kistányér készült el belőle.
A használhatóságuk nagyon mellettük szól. A mindennapi életünk részévé válnak. Szeretem, hogy mindig van egy kis izgalom amikor megyek a kiégetett tárgyakért. Vajon minden átjön abból, amit meg akartam valósítani? Pont úgy fog kinézni? Kicsit kiszámíthatatlan, hogy az égetés előtti matt színek hogyan fognak egymáson, egymás mellett, kontrasztban, vagy összemosódva mutatni. Milyen lesz vajon az összhatás? Az én technikáimmal, ami tudom, hogy pontos és precíz megoldásokat kíván, egy kicsit el tudok szállni. Azt gondolom: jajj, ez nem is szép! Pedig mindenki másnak az, csak én látom, hogy azt a vonalat egy milliméterrel arrébb akartam. Úgy tűnik, hogy a megrendelőim sem a hibákat látják bennük, hanem a szépséget, és ez nagyon jó érzés.
Nézzük meg ezt a bögrét közelebbről! Egy nagyon fontos üzenetet írtál rá: “Soha ne mások világába próbálj meg beilleszkedni. Hozd létre a sajátod. Merj élni!” Ez egy üzenet saját magad számára?
Ez azért nagyon fontos nekem, mert igen, magamnak szól. Amikor kitaláltam a szöveget, akkor nem feltétlenül így gondoltam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy mégis. Még azelőtt készült, hogy elkezdtem volna másoknak festeni. Ehhez a lehetőséghez, – hogy mások vágyait, elképzeléseit, emlékeit fessem meg, amire ugyanakkora szeretettel tudnak nézni, mint amit én érzek, amikor a saját bögrém van a kezemben- ez a felirat nagyon jól jött.
Minden kicsi része maszkoló szalaggal készült ha jól látom, és végtelen türelemmel…
Nem teljesen tökéletes ez sem. Látszik, ahogy vékonyodnak a vonalak, az alján is nagyon nehéz volt, utána még kitaláltam a színátmenetet… Mindig is türelmes ember voltam. Nagyon nagy vonalakkal gyorsan is lehet nagyon-nagyon szépet alkotni, de az nem az én stílusom.
Mi volt az első tárgy, amit megfestettél itt?
Egy fakanáltartó, amire egy pávát festettem, és a mai napig használjuk. Bár már több tárgyunk eltörött az idők során, ha valami nagyon egyedivel történik ez meg, az borzasztóan tud fájni. A férjem akkor rendel tőlem egy másikat, és meg is mondja, hogy mit szeretne rajtuk látni. Az mindig olyan jó! Ha rajta múlna, akkor mindegyiken valamilyen rajzfilm figura lenne 🙂 Nagyon sok mindent ajándékba készítettem az évek során, a sógornőm büszke is rá, hogy kettő alkotásom náluk van. Amikor elkészült a facebook profilom a kerámiafestésekre, akkor ő külön kiírta, hogy ebből kettő az övé.
Ha nagyon aprólékosan fest az ember, az bizony elég hosszú időt vesz igénybe. A leghosszabb ideig a 40 cm-es tányér megalkotása tartott, aminek az alján és a tetején vagy 16 kép van. Félév volt számomra.
Ez a tányér, ami kaparásos technikával készült, ez is másfél hónapig alakult. Még talán a második évben kezdtem el a technikával kísérletezni, szóval már az elején sem adtam olcsón a bőrömet.
Látok itt egy tányért, amin a férjed és a kutyátok is rajta van. Sok személyes történettel dolgozol az alkotásaid során, vagy ez az egyetlen egy van?
Ez a kép Nagytétényben készült, a kutyánkkal, akit Buboréknak hívnak. Egy 60 kilós nagytestű kutyáról beszélünk, aki még nincs két éves. Igazából a covid hozta nekünk a kutyust, bár többször beszéltünk róla korábban. Az Újfunlandi fajta tudatos választás volt, mert nagy aranyos, macis, kevesebbet eszik, mint gondolnánk, lassabb típus, de még játékos és fiatal. Amikor a covid miatt otthon kezdtem el dolgozni, akkor döntöttük el, hogy jöhet hozzánk, mert van időnk megszokni őt, és neki minket. Nagytétényben rengeteg ilyen gyönyörű napfelkeltét lehet látni. Öröm őket festeni.
Ez az egyetlen tányér, amin a saját életünk köszön vissza, de a csempéink, amik a fürdőszobában vannak, azok mind egytől egyig személyes emlékekből születtek. Amikor megvettük azt a házat, amiben most élünk, akkor nem kaptunk igazából olyan csempét, amire azt mondtam volna, hogy hűha, ez az. A férjem vetette fel, hogy inkább én fessem meg őket. Akkor azt gondoltam, hogy lehetnének non-figuratív minták, ő pedig úgy érezte, inkább örökítsem meg a közös életünk fontos és szép pillanatait. Van csempe arról, amikor az életünk harmadik randiján elvitt például korcsolyázni, akkor koriztam életemben először, ennek megfelelően sikerült 🙂 De marha bátornak éreztem magam, hogy a kezdő kapcsolatunkban megmutatom, hogy mennyire nem vagyok profi valamiben.
Kiderült, hogy a férjem hihetetlenül támogató, ebben a helyzetben is az volt, és sok más esetben is később. Az első csókunk például a Stefánia buszmegállóban volt, az is csempére került. Minden minta egy történetünkre épül. Az első karácsonyra 9 db üvegangyalkát kaptam, és egyet muszáj volt megfestenem.
Csináltam egy A-betűt, a kádunknak arra az oldalára került, ahol ő szokott ülni, egy B-betűt pedig oda ahol én 🙂 A lánybúcsú, a legénybúcsú is fontos nekünk, szóval nem változtatunk a tervünkön, előbb-utóbb minden felkerül szépen lassan.
Mi az, ami ide köt téged?
Amikor megérkezik az ember, tegyük fel, munka után, itt megpihenhet, feltöltődhet. Kell mindig inni egy kávét és kell enni valamit, mert a kreatív tevékenység energiaigényes- amikor még lehetett. Ide úgy jössz meg, mintha hazaérkeznél. Otthon vagy. Veletek, akik itt dolgoznak a MadeByYou-ban mindig tudok beszélgetni. Nagyon kedvesek és segítőkészek vagytok. Borzasztóan jó itt lenni. Volt olyan is, hogy hoztam magammal már egy elkezdett tárgyat, de igazából nem alkottam semmit, csak megnyugodtam, kifújtam magam, lazítottam, és jobb lett minden. Hogyha nem határidőre alkotok, akkor lazítani is jövök. A legelső megrendelésnél 5 képet festettem egy tányérra, és vízparti naplemente került a kép hátterébe, a tetejére 5 várost választottak, ahol kirándultak. Amikor meglátták, azt mondták, hogy ők nem is hitték, hogy ez lehet ennyire szép. Akkor azt éreztem, hogy ezért már érdemes csinálni, meg hát élni.
Most már facebook oldalam is van, a weboldal készül. A facebookon Beweceramics néven találnak meg az érdeklődők.
Kedves Betty, sok szerencsét kívánunk, sok sikert ehhez az úthoz, és örülünk, hogy minket választottál.
Köszönöm, hogy itt lehetek, hogy időről időre itt lehetek veletek.
Orsi
