Neked mi jut eszedbe Japánról? A zsúfolt és nyüzsgő Tokio? A futurisztikus technikai eszközök? Vagy épp a nyugodt japán vidék a teaszertartásokkal és művészien gondozott kertekkel?
A japán kerámiaművességről tartott kiselőadásunkra készülve sok-sok kontraszttal találkoztunk a különféle régiók között. Ebbe a bejegyzésbe olyan stílusokat és mintákat gyűjtöttünk, melyek a MadeByYou-ban található mázakkal és technikai eszközökkel is megvalósíthatóak.
Csak néhány érdekesség…
Ellentétben a modern japán elképesztő tempójú fejlődésével, a japánok kerámiaművészete évezredeken át állandó jegyekkel bírt. Bár a szigeten már i.e. 10000 évvel is foglalkoztak fazekassággal , nagyobb fejlődésbeli ugrás csak az i.u. 4. majd 16. észázadban következett be. Az új technikák külső hatásra jelentek meg: Koreából és Kínából származtak.
Az azonban vitathatatlan, hogy a fazekasság az ország egyik legrégebbi művészeti kifejezési formája. Japánul a ‘tojiki’ vagy ‘jakimono’ szavakkal utalnak a kerámiaművészetre. A ‘yaki’ szó gyakran feltűnik, ugyanis az ebből épült szókapcsolat utal mindig arra, hogy egy-egy kerámia honnan, vagy melyik keramikus családtól származik. ‘Six Old Kilns’ néven hivatkoznak arra a hat környékre, ahol már az 1600-as évektől kezdve szervezett kerámiagyártás folyt (Bizen, Echizen, Seto, Shigaraki, Tamba és Tokoname). És léteznek ‘New Kilns’, azaz új műhelyek olyan környékeken, ahol új alapanyag-lelőhelyekre bukkantak. Három karakteres környéket választottunk ki most Nektek:
Arita-yaki vagy Imari – A tradíció
Ez a környék a kínai belviszályoknak köszönheti fejlődését. A 17. század elejére már az európai nemesség körében is nagyon népszerű lett a kínai kék-fehér porcelán, melyet szinte aranyáron kínáltak az élelmes holland kereskedők. A kínai viszályok miatt azonban új lelőhelyek után kellett nézniük, így találtak rá a több keramikus dinasztiát is számláló Arita-ra, mely Imari kikötője mellett helyezkedett el. Aritában nagy mennyiségben kezdték gyártani a kínai porcelánok színvilágát idéző kerámiákat, hogy kielégítsék az európai igényeket. A japánok azonban idővel a saját kultúrájuk elemiet is belefestették az Imari kikötőjéből Európa felé tartó porcelán szállítmányokba.
Az innen származó edények vékony falúak, de nagyon kemények és tartósak. Finom, sima felületük van, színeik, mintázatuk közül néhány pedig biztosan mindannyiótok számára ismerős:
Mino-yaki – A játkos kerámiák
A Mino-yaki a játékosságáról híres. Amikor a 16.-17. században a teaszertartások egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek, a mestereknek – akinek különleges igényeik voltak – Mino-yaki kerámiákat készítettek. Merész formák, egyedi, különleges mázak és korlátok nélküli díszítő mintázat jellemzik ezt a stílust. Bár a nyugati világban inkább csak a modern művészetre jelemzőek az asszimetrikus formák, Japánban már 400 évvel ezelőtt is értékelték az asszimetrikus szépséget. Manapság a japán háztartások többségében megtalálható a Mino-yaki, és a mindennapi étkezés mellett vendégeik szórakoztatására használják. A formák és minták mellett gyakran a csomagolás is szerepet kap:
Mashiko-yaki – Az emberi érintés
Ezt a típusú kerámiát a sötét és földszínek, valamint a természetes, meleg, organikus hatású felület jellemez. Fontos, hogy az itteni műhelyek csak a környékből származó alapanyagokkal dolgoznak, és az újabb műhelyek “New Kilns” közé tartoznak. Nehezebb, vastagabb falú és a mai napig kézzel készített és festett kerámiák kerülnek ki kemencéikből. Fontos a funkcionalitása, és az, amit sugall: “szerény egyszerűség, melyet egy emberi érintés tesz többé”.
A teáscsészék mintavilágára a japán kultúra szinte minden eleme hatott: a zen buddhizmus, a harcművészetek és gésák világa, a kimonok mintái, a cseresznyevirágzás, a körülöttük élő növények és állatok, a természet szinte minden eleme, valamint az építészet.
A kínai belviszályok ideján Imari kikötőjének felfedezése után a kerámiaművesség még egyszer jó szolgálatot tett a japánoknak: a II. világháború után az exportált kerámiák bevételéből sikerült újjáépíteni az országot.
És mi jellemzi ma a Japán kerámiaművészetet?
A tradícikókhoz való visszanyúlás és letisztultság mellett az a játékosság, gyermeki humor és elképesztő kombinációk, amelyeket sok japán játékon, elektronikai kütyün vagy épp ‘veszélyes’ tv-műsoraikban és vetélkedőikben látni. Kicsit szemezgettünk ezekből: Az első kisfiú egy vázát ölel, a második mintán Hello Kitty fedezhető fel, a Mini Cooper pedig Arita mintázatú díszítést kapott tetőtől talpig. 🙂
A Japán teáscsészék motívumait megidéző foglalkozásunkon pedig ilyen szépségek készültek:
Neked melyik alkotás tetszik a legjobban?
